Mikor érzem magam igazán értékesnek?
És mikor kevésbé?
Mit kell tennem, hogy értékes legyek?
Ha valaki bánt, akkor kevesebbet érek?
Vagy csak akkor, ha én bántom saját magamat?
Egyáltalán: lehet valaki „értékesebb” nálam?
Egyáltalán lehetséges ez?
Talán a másik többet ér?
Álljunk meg itt egy pillanatra, és tisztázzunk valamit.
Van egy nagyon fontos különbség: önértékelés és önbecsülés között.
Ez a két szó elsőre hasonlónak tűnhet, pedig hatalmas különbség van köztük.
Az önbecsülésünk sokszor változékony dolog.
Van, aki alapvetően stabilabbnak érzi magát, más érzékenyebb a külső hatásokra.
Elég néha egy rossz megjegyzés, egy „rossz hajnap”, egy hormonális hullám, vagy bármi apróság – és máris úgy érezzük, hogy a helyzetünk, a kedvünk, az értékünk a padlóra kerül.
Az önértékelésünk viszont egészen más.
Az állandó. Nem változik sem attól, ami körülöttünk történik, sem attól, amit éppen gondolunk magunkról.
Ez a belső értékünk születésünktől a halálunkig 100%, és soha, semmilyen körülmény nem csökkenti.
Teljesen mindegy, mennyit dolgozunk, mennyit keresünk, hogyan nézünk ki, hol élünk, mi a hátterünk, kapcsolatban vagyunk-e, ügyesek vagy épp ügyetlenek, mások hogyan beszélnek velünk – vagy mi hogyan beszélünk magunkkal.
A belső értékünk ugyanaz marad: 100%.
Lehet, hogy egész nap ostorozzuk magunkat, a munkahelyen nem értékelnek, a párunk elhagyott –
de mindettől még az értékünk nem csökken egyetlen százalékkal sem.
Ami viszont változhat, az az önbecsülésünk – vagyis az, ahogyan éppen érzünk magunkkal kapcsolatban.
És ha az önbecsülésünk alapján próbáljuk megmérni az értékünket, az olyan, mintha felhők után próbálnánk hajózni.
A felhők gyorsan változnak, eltűnnek, sodródnak – nincs mibe kapaszkodni.
Az önértékelésünk viszont olyan, mint egy csillag: mindig ott van, állandó, csak néha elfelejtünk felnézni rá.
Persze most valaki azt gondolhatja:
„Akkor mindegy is, mit csinálok, hogyan élek, hogyan bánok másokkal vagy magammal, hisz az értékem úgysem változik.”
De ez félrevezető gondolat.
Az igaz, hogy az értéked nem csökken – viszont a döntéseid következményeit így is neked kell viselned.
Szóval igenis érdemes kedvesnek, figyelmesnek és tudatosnak lenni – másokkal és önmagaddal is.
Összefoglalva:
Bármi is történt a múltban, vagy történik most – te értékes vagy.
Ezt senki és semmi nem tudja elvenni tőled.
Még a saját kételyeid vagy önkritikus gondolataid sem.
Ne az önbecsülésed hullámzására figyelj, hanem az állandó önértékedre – mert az soha nem inog meg.
És a jó hír az, hogy az önbecsülésedet igenis lehet erősíteni.
Nemcsak pozitív, építő gondolatokkal, hanem konkrét technikákkal is.
Az egyik ilyen módszer az EFT, különösen a 12 polaritásoldó mondattal.
Ez a technika segít abban, hogy elfogadd és szeresd magad olyannak, amilyen vagy.
Erősíti az önbecsülésed, és mély, belső nyugalmat hoz.
Ha szeretnéd megtanulni és saját magadon is alkalmazni, írj nekem bátran.
Szeretettel,
eVe
