„Egyszerűen nem értem.”
„Mi?”
„A Dominikai Köztársaságból Magyarországra költöztetek? Nagykátára?!”
(Nagykáta – képzelj el egy teljesen jelentéktelen, posztkommunista, magyar helyet.)
Hm, ezen a kérdésen először el kellett gondolkodnom.
Miért nem visszalépésnek látom a költözésünket, illetve azt, hogy hova sodort minket az élet?
Igaz, jelenleg biztosan nem a világ köldökén élünk. Annak a kis háznak, amiben élünk, biztosan nem ártana egy felújítás, és abban a pillanatban, amikor ezt írom, kint mínusz 2 fok van.
Szóval, miért nem fogom a fejemet, és siratom a homokos tengerpartot, a pálmafákat és a szúnyogokat (maradjunk reálisak…)?
A fókuszon múlik.
Látom, hogy kint gyönyörűen havazik, és én a kávémmal az ablaknál ülök, egy takaróba kuckózva.
A szüleim közelében élek, és bármikor átbiciklizhetek hozzájuk! Ehhez már nem kell több száz eurót költenem és repülőre szállnom.
Az a ház, amiben jelenleg élünk, kertes és négy hálószobás! Soha nem volt még ennyi helyünk! És ezt most nagyon élvezzük.
Az a tanulság, amit ma át szeretnék adni neked, olyan ismert, mint amennyire időtlenül értékes:
Mindig zöldebb a fű a kerítés másik oldalán?
Meggyőződésem, hogy minden helyzetben lehet találni valami szépet, és ugyanúgy mindent rossznak is lehet gondolni.
Szóval, ha legközelebb azt érzed, hogy valahogy minden ‘meh’, a napod, a munkád, a környezeted, a kapcsolatod vagy akár te magad – akkor tégy magadnak egy szívességet, és elemezd a gondolataidat.
Túlnyomórészt pozitívak vagy negatívak? Inkább az előnyöket keresed, vagy a kákán is csomót keresel? Inkább visszagondolsz, és rózsaszínre fested a múltat? (A legjobb, ha leírod, ez növeli a tisztánlátást.)
Ha ezt kiderítetted, akkor tudatosan válts át a „romboló vonatról” a „konstruktív vonatra”, és írd le:
Mi tetszik nekem a…?
Miért vagyok hálás itt?
Mit hiányolnék, ha eltűnne vagy más lenne?
Hirtelen a körülötted lévő fű új zöld pompában ragyog 😉
Ez úgyis sikerülni fog!
