Ezek a mondatok, amik valahogy azonnal FELBOSSZANTANAK.
Amik egyenesen FELHÁBORÍTANAK!
Vagy amiket valahogy mindig újra és újra hall az ember, és a fene se érti, miért!?!
„Nem vagyok kritikaképes” például. Pfuj! Micsoda SZEMTELENSÉG!
„A problémáim elől menekülnék”
„TÚL érzékeny vagyok!!”
Oké, most biztosan nem fogom azt mondani neked, hogy ezek és hasonló mondatok valaha is jól esnek. A kritika sosem esik jól. Ez egyszerűen így van.
De tedd fel magadnak a kérdést:
VAJON MIÉRT bosszant ennyire ez a megjegyzés?
Kemény szavak? Alakítsd át a ‘bosszantó megjegyzéseket’ az erősségeddé
Talán egy gyengeségemet fedi fel, amire talán tényleg oda kellene figyelnem?
Lehetséges, hogy az illetőnek talán mégsem téved annyira?
Egészen pragmatikusan is megközelítheted. Tedd félre a büszkeségedet és az ezáltal megsértett érzéseidet, és nézd meg, HOGYAN TUDsz reagálni erre a helyzetre, hogy az a HASZNODRA váljon.
Tekintsd a megjegyzéseket ÉRTÉKES ÚTMUTATÁSNAK. Tedd fel a KUTATÓSZEMÜVEGET, és elemezd magad.
Ne tekints az illetőre ellenségként, hanem útjelző táblaként.
Amúgy sem veszíthetsz. Mert vagy nyersz, vagy tanulsz belőle.
Ez úgyis sikerülni fog!
