Legutóbb Michuval élvezhettük, hogy hajókirándulást tehettünk a Boszporuszon. Egy vegyes csoport volt, csupa olyan emberrel, akik korábban még nem is ismerték egymást. Egyikük kerekesszékben ült, és Marinusnak hívták.
Marinus tehát kerekesszékben ül, és arról mesél nekünk, milyen szívesen utazik, és hány különböző helyen járt már. Őrült helyek, mint Szenegál, Egyiptom, Guatemala, és milyen túrákat tettek ott a feleségével! Búvárengedélyt szerzett, és amilyen gyakran csak tud, mélytengeri búvárkodásra megy!!!
A szemem egyre nagyobbra kerekedett, minél tovább mesélt.
Amikor a hajó végre befutott, és felszállhattunk, hamar világossá vált, hogy kerekesszékkel nem lesz esélye. Miközben én még idegesen gondolkodtam, mi legyen, rövid utasításokat adott a csoportban lévő néhány erős férfinak, akik mindannyian szívesen segítettek, és hipp-hopp kiemelték a kerekesszékből, és átvitték a pallón. A kerekesszéket összecsukva utána adták.
Később elmesélte nekünk, hogyan került egyáltalán kerekesszékbe. Egész életében alvajárt. Egy éjszaka azonban leesett a szállodai szobája 2. emeleti erkélykorlátjáról.
Elmosolyodott és azt mondta: „Ó, a baleset egy nagy kellemetlenséget oldott meg az életemben. Az alvajárás problémámat!”
Amikor megkérdeztem tőle, a fenébe is, hogyan tud ennyire pozitív lenni, és főleg hogyan tud utazni és olyan dolgokat csinálni, amiktől már az átlagember is visszariad, azt mondta: „You only limit yourself in your head” (Ezt most szabadon fordítanám így: „A határokat csak te magad állítod fel a fejedben”)
A Marinus-szal és a gondolkodásmódjával való találkozásom mélyen lenyűgözött.
És szerettem volna, ha te is részesülsz ebben a blogbejegyzésen keresztül.
Hol állítasz magadnak határokat? És valósak ezek a határok? Vagy csak a fejedben léteznek?
