Minden pillanatban elszakad a cérna.
Mindjárt eljön a pillanat, és balhét csinálok!
Fáj a lábam, megvan, egész nap szinte semmit sem ettem, és sötétedik, hideg van. Már majdnem egy órája ülünk itt, és a külön előre lefoglalt taxinkra várunk. A férfi, aki mindent szervez, már sokadjára hiteget minket.
Ismerem a csínját-bínját, és elméletileg pontosan tudom, hogyan kellene lenyugodnom és a gondolataimat terelnem. De képtelen vagyok rá. Ehelyett most még magamra is haragszom.
Miért mesélem el neked ezt a nem túl dicsőséges történetet?
Mert bátorítani akarlak.
Őszintén szólva, általában túl sokat várunk magunktól, és ha aztán nem úgy sikerül, ahogy a tökéletes világunkban elképzeljük, kudarcnak érezzük magunkat.
A tény azonban az: nem sikerülhet mindig minden. A tanulási görbét nem véletlenül hívják tanulási görbének. Különben tanulási vonalnak hívnák. Valójában még tanulási hullámnak is kellene hívni, mert mindig van fent és lent is.
Szóval a jövőre nézve: TELJESEN NORMÁLIS, ha valami nem sikerül.
És ha aztán megint nagyon balul sül el valami, vagy egyszerűen nem sikerül: Tegyünk rá egy szivacsot. Pipáljuk ki, és másnap egyszerűen folytassuk.
