Most tehát lássunk hozzá! Változás vár ránk!
Képzelj el egy kiegyensúlyozott, szeretetteljes óvónőt:
Konfliktushelyzetben lehajolna a gyermekhez, meghallgatná, hagyná, hogy elmondja, amit akar, esetleg kérdéseket tenne fel, majd talán javasolná, mit lehetne tenni.
Biztosan nem sértődne meg, nem kiabálna, nem makacskodna, vagy egyszerűen teljesen figyelmen kívül hagyná a gyereket.
Tehát minden kihívást úgy akarunk megközelíteni, mint a kiegyensúlyozott óvónő.
Nézzünk most egy példát, hogy gyakorlatiasabb legyen.
Akkoriban, amikor állandóan problémáim voltak a munkahelyi kapcsolataimban, egy idő után úgy álltam hozzá, hogy az egészet projektként tekintsem.
Megpróbáltam kívülről szemlélni a helyzetet, mint egy nyomozó, aki alaposabban megvizsgál egy ügyet.
- Mi történik itt?
- Hogyan nevezhetem meg azt, ami itt történik?
Például: „Az az érzésem, hogy péntek óta nem a legjobb a hangulat köztünk. Valahogy kerüljük egymást, és mindketten próbáljuk elkerülni a szemkontaktust.”
- Őszintén kimutatni a megbecsülést. Ez így megy:
„Tudod, nagyon kényelmetlenül érzem magam ettől a köztünk lévő hangulattól, mert nagyon becsüllek mint kollégát/szeretlek/nagyon fontos vagy nekem.”
- Kérdezz! A másiknak is megvan a maga nézőpontja, és azt meg kell érteni!
„Te hogyan látod?”
- Hallgass! Mégpedig anélkül, hogy a fejedben már előkészítenéd a saját érveidet. (Pszt: Lehet, hogy tényleg van valami abban, amit a másik mondani akar neked. 😳)
- Most NEM az a cél, hogy megnyerd a vitát, vagy bebizonyítsd a másiknak, hogy téved, és amúgy is egy idióta.
Hanem egy jó megoldást találni mindkettőtök számára. Ezt a lépést a legjobb előre átgondolnod. Te hogyan szeretnéd inkább? Mit tehetsz te magadtól, hogy tegyél egy lépést a másik felé?
Tegyük fel, a beszélgetőpartnered azt mondta neked, hogy ideges, mert mindig egyeztetsz időpontokat anélkül, hogy tájékoztatnád őt. (És ez egyáltalán nem volt tudatos számodra! – Milyen jó, hogy rákérdeztél.)
Te viszont ideges vagy, mert úgy érzed, állandóan csak úgy megsértődik!
„Oké, mi lenne, ha a jövőben az időpontokat először csak kérdőjellel írnám be, és megpróbálnék emlékezni rá, hogy a lehető leghamarabb megbeszéljem veled, és csak utána erősíteném meg hivatalosan az időpontot. És ha látsz egy ismeretlen időpontot a naptárban kérdőjellel, egyszerűen gyere oda hozzám, és kérdezz rá. Mit szólsz hozzá?”
Természetesen az egész pusztán hipotetikus, és nehéz egy e-mailben összefoglalni, de remélem, megérted a koncepciót.
Ó, és persze még senki sem született mesternek. Szóval: Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!
Gondolatok ehhez? Valamilyen kérdés?
Örülnék, ha hallanék felőled!
Legközelebb a 6. és egyben utolsó lépés következik ebben a sorozatban arról, hogyan küzdhetsz le sikeresen minden kihívást: Mások segítése.
Ez úgyis sikerülni fog!
