Te vagy én?
Valószínűleg már sejted, hogy a változás teljesen RÁD összpontosul.
Mindenkinek megengedjük a saját tanulási görbéjét és a saját tempóját. Ezt nem értékeljük, és pláne nem ítéljük el. Mi sem szeretnénk ezt magunknak. 😉
Hogyan működik tehát az igazi változás?
Ennek megértéséhez néha segít megnézni, mi az, ami NEM működik:
- kivárni
- ignorálni
- kijátszani
- mártírkodás / áldozatnak beállítani magad
- dramatizálni
- elítélni
A konstruktív hozzáállás viszont a következő:
- A dologgal vagy a személlyel egyenrangúan bánni és komolyan venni (az ignorálás és elfojtás ellentéte).
- Meghallgatni.
- Tisztelettel elfogadni, hogy a problémának, a fájdalomnak, a személynek létjogosultsága van.
- Tisztelettel másképp bánni vele.
Sőt, odáig mennék, hogy azt mondjam: Jóként vagy ajándékként tekinteni rá!☝🏼🤯 (Tudom, ez elsőre teljesen abszurdnak hangzik, de pontosan idáig kell eljutni ahhoz, hogy kiaknázhassuk a benne rejlő teljes potenciált.)
Vissza az előzőleg már említett kommunikációs problémámhoz:
Korábban alapvetően a másikat tekintettem bűnösnek. Biztosan el tudod képzelni, hogy ennek megfelelően alakult a kommunikációm. Miután megváltoztattam a nézőpontomat, egyszerűen csak láttam a problémát, amit meg akartam oldani, és a megoldást is, amit a személlyel együtt el akartam érni. És rájöttem, hogy egyedül ÉN voltam felelős azért, hogy valamit megváltoztassak MAGAMON.
Hidd el, a belső hozzáállásod itt a legfontosabb.
Ez a hozzáállás mindig szeretetteljes lehet. Ezzel általában sosem hibázol.
Tehát még egyszer röviden és tömören:
- TE megváltozhatsz. Amit a többiek csinálnak, az az ő dolguk.
- Először próbáld meg megváltoztatni a nézőpontodat. Utána lehetsz aktív.
- Bármit is csinálsz: Légy udvarias! (Nem hangzik ez őrülten profánul? Az is. 😂 És mégis szinte naponta elbukunk rajta. És igen, főleg a partnereinkkel szemben 😉😉😉)
A következő bejegyzésben pontosan kifejtem, hogyan tudsz konfliktusos beszélgetést folytatni.
Ez úgyis sikerülni fog!
