Egy tea. Nyugalom. Semmi a naptárban.
Pizsamában maradni. Egész nap.
Néha az alapok a leggyógyítóbbak.
Mert néha egyszerűen lemerülnek az akkumulátoraink. Olyannyira lemerültek, hogy még a gondolatoknak sincs erejük valami értelmeset megfogalmazni. Vagy egyáltalán gondolkodni.
Egy fürdő, egy egyszerű étkezés.
Csend. A semmibe bámulni. Nincs időnyomás.
Miért tennénk ezt? A semmittevést?
Csinálhatnál Pilatest is. Vagy rendet rakhatnál, ha már otthon vagy.
Mert a szellemnek szüksége van rá. Néha semmit sem tenni.
Hagyni, hogy a külvilág rendben legyen.
A barlangban maradni.
Ez rendben van. Ez még kifejezetten jó is.
Aki így ellazul és „jól van” hagyni,
az hallgat a testére. És az meg fogja neki köszönni.
A telefonnak sem vetjük a szemére, hogy fel kell töltenie.
Engedd meg magadnak a semmittevés fázisait.
Ez minden, amit ma útravalóul adni szeretnék neked.
Csak ez az egy dolog.
