Amikor elindultam az önfejlesztés útján, úgy éreztem, mintha egy teljesen új világ nyílna meg előttem – rengeteg információ, módszer, könyv és technika várt felfedezésre.
Annyi mindent akartam megtanulni és kipróbálni!
Mindent saját magamon teszteltem. Teleírtam füzeteket, csináltam különféle gyakorlatokat, meditációkat, kísérleteztem.
Egyszer a férjem bejött a szobába, és látott, ahogy egy széken állok, mintha egy lakatlan szigeten lennék. Éppen azt próbáltam ki, mit vált ki belőlem a teljes tétlenség.
Sok mindent akkor még nem is értettem igazán – de kipróbáltam mindent. És utólag nagyon örülök neki, mert így ismertem meg igazán önmagam, és így tudtam különbséget tenni a hasznos és a teljesen fölösleges dolgok között.
Néha, amikor egy gondolatot vagy elvet megosztok valakivel, azt mondják: „Igen, ezt tudom.”
Egyszer egy kliensem – aki maga is coach, és hasonló témákkal foglalkozik – azt mondta nekem, hogy az üléseink során semmi újat nem mondtam neki.😳
Mégis, amikor lezártuk a közös munkát, ezt írta:
„Időbe telt, mire minden leülepedett bennem, de rengeteg minden változott. Az utóbbi napokban tudatosan figyelem, mennyi olyan helyzet volt, ami korábban teljesen kibillentett volna. Most viszont az EFT-nek köszönhetően nyugodt tudok maradni, és jobban érzem, hogyan tudom kezelni a bizonytalanságomat. A félelmek és aggodalmak helyét lassan olyan gondolatok veszik át, mint: ‘Ez rendben van.’ ‘Haladok a saját tempómban.’ ‘Lehetek bizonytalan.’ Egyre több örömöt és könnyedséget érzek. Sokkal nyitottabb vagyok – könnyebben fogadok és adok visszajelzést. Először érzem úgy, hogy valóban élem az életemet, és ez így jó. Még az érzelmi evéseim is szinte teljesen eltűntek. Most már tudatosan kezelem, és nem sodródok bele falási rohamokba. Köszönöm a türelmedet, és hogy mindig arra terelted a figyelmemet, ami igazán fontos volt.🫶🏼”
És akkor felmerül a kérdés: hogyan lehet ez?
Azért, mert tudni és csinálni – két teljesen külön dolog.
Lehet, hogy tökéletesen ismerjük az elméletet, sőt, másokat is tanácsolunk, de ha magunkról van szó, gyakran elakadunk.
Éppen ezért teljesen természetes, sőt bölcs döntés, ha az ember segítséget kér. Aki ezt megteszi, nem gyenge – hanem érett és tudatos.
Rengeteg felesleges szenvedéstől kímélhetjük meg magunkat, vagy legalább lerövidíthetjük az utat.
Én magam két és fél évig jártam terápiába, és a mai napig van, hogy kérek támogatást, ha elakadok.
Persze, ott van a pénz kérdése is. És nem, soha nem mondanám senkinek, hogy költse túl magát. De érdemes elgondolkodni azon, mire költünk szívesen.
Pénzt adunk nyaralásra, étteremre, új ruhára vagy ékszerre – de mennyit ér a belső békéd, az elégedettséged önmagaddal, a harmónia a pároddal vagy a környezeteddel?
Ha ez most megszólított, írj bátran. Mesélj egy kicsit arról, min dolgozol, mivel küzdesz – beszélgessünk róla.
Szeretettel,
eVe
