Ott állok tehát a blúzomban a tengerparton, és a szürke, vastag esőfelhőkre nézek. A szél a számba fújja a hajamat, és kezdek fázni.
Nem ez volt az a kép, amit a tengerparti kirándulásunkról elképzeltem.
A taxi, ami idehozott minket, már elment, és gyalog körülbelül 1 óra 40 percig tartana a hazaút.
A régi énem valószínűleg elkezdett volna zsörtölődni és panaszkodni.
De én már rég ELDÖNTÖTTEM, hogy ez a nap nagyszerű lesz!
Így hát a legközelebbi strandbárban vettünk egy-egy üveg sört (azzal már sokkal könnyebben megy a gyaloglás ;-)), és elindultunk vissza a városba. Igazából egyáltalán nem volt kedvem egy ilyen hosszú gyalogláshoz, de mi mást tehettünk volna?
Autóstopp! (Cipruson voltunk, egy biztonságos szigeten, és ott ez szokásos.)
Ezt ugyan még soha nem csináltam, de most itt volt az ideje! Kinyújtottuk a hüvelykujjunkat, és a harmadik autó megállt és elvitt minket! Megismerkedtünk egy szuper kedves bolgárral, és még telefonszámot is cseréltünk.
Nagyszerű nap volt, és le tudtam győzni a félelmeimet és aggodalmaimat, hogy fuvart kérjek. Ez egy felszabadító érzés volt, és igazán büszke voltam magamra!
A jövőben nem fogok többé félni ilyesmitől!
És itt a tanulság:
Egy helyzet önmagában nem JÓ vagy ROSSZ. Ez
A REAKCIÓM rá.
Ennek megfelelően a reakcióm egy helyzetre dönti el, hogy árt-e nekem, vagy végül még SEGÍT is.
Ez az elv számtalan helyzetre alkalmazható:
A főnököd vádol téged. A partnered leordít téged. A barátnőd megállás nélkül beszél, és nem hagy szóhoz jutni. Épp MOST lettél náthás, és le kell mondanod. Az emberek vagy mindig félreértenek, vagy egyáltalán nem értenek meg.
HOGYAN fogsz erre reagálni? A TE REAKCIÓD végül ártani fog neked, vagy használni?
PS: Kis bónusz: Még sokszorosára növeled a siker esélyeit, ha már az elején elhatározod, hogy az este nagyszerű lesz, vagy hogy nyugodt maradsz. Egy univerzális mondat: „Ez úgyis sikerülni fog” 😉
