Meg vagy hívva. Az anyósodhoz. És már most is rettegsz tőle.
„Mélységesen lélegezz be” – mondod magadnak. „A hülye megjegyzéseit figyelmen kívül fogom hagyni, és egyébként csak mosolyogni fogok, és a magamét gondolom.”
Szerinted milyen lesz a légkör? Feszült vagy nyugodt? Ez a levegő, ami olyan sűrű, hogy vágni lehetne, szerinted mi teszi ennyire sűrűvé?
A gondolatok és a velük járó érzelmek azok, amik úgymond a levegőben lebegnek. És ezt mindenki érzi.
Alapvetően gyakran olyanok vagyunk, mint egy gyerek, aki a kezét a csukott szeme elé tartja, és azt hiszi, hogy a többiek nem látják.
Ugyanígy gyakran elhitetjük magunkkal, hogy az emberek nem hallják, amit róluk gondolunk. Dehogynem.
Fordítva viszont valahogy mi is érezzük, ha valaki hülyének tart minket, még akkor is, ha kedves szavak hangzanak el, igaz?
Ez egy természeti törvény: A környezeted nem azt hallja, amit mondasz, hanem azt, amit gondolsz.
A jó hír?
Ha kedves dolgokat gondolsz a környezetedről, azt a többiek is ‘hallják’, és te magad is barátságosabbá, elnézőbbé, hitelesebbé és vonzóbbá válsz.
Végső soron tehát jó dolog, hogy az emberek nagyon is belelátnak a fejedbe, illetve hallhatják. Használd ki a javadra!
Kérdezd meg magadtól: Mit gondolhatnék a páromról, a családomról, a barátaimról, hogy kellemes légkört teremtsek?
De vigyázat, megváltoztathatja az életedet! 😉
